A 0-s portnak speciális jelentése van a hálózati programozásban, különösen a Unix operációs rendszerekben, ha socket programozásról van szó, ahol ezt a portot használják dinamikus, rendszer-allokált portok lekérésére. A 0-s port helyettesítő karakteres port, amely arra utasítja a rendszert, hogy találjon megfelelő portszámot.
A legtöbb portszámmal ellentétben a 0-s port egy lefoglalt port a TCP/IP-hálózatban, ami azt jelenti, hogy nem használják a TCP- vagy UDP-üzenetekben. A TCP és UDP hálózati portjai 0 és 65535 között vannak.
A 0 és 1023 közötti tartományban lévő portszámok rendszerportként vannak azonosítva. Az Internet Assigned Numbers Authority (IANA) hivatalos listát vezet ezeknek a portszámoknak az interneten való felhasználásáról, és a 0-s rendszerportot nem szabad használni.
Hogyan működik a TCP/UDP 0-s portja a hálózati programozásban

A 0-s portnak speciális jelentése van a hálózati programozásban
Új hálózati socket kapcsolat konfigurálásához portszámot kell kijelölni mind a forrás, mind a cél oldalon. A kezdeményező (forrás) által küldött TCP vagy UDP üzenet mindkét portszámot tartalmazza, így az üzenet fogadója (célállomása) válaszüzenetet tud kiadni a megfelelő protokollvégpontnak.
Az IANA előre lefoglalt rendszerportokat az alapvető internetes alkalmazásokhoz, például a webszerverekhez (80-as port), de sok TCP és UDP hálózati alkalmazásnak nincs saját rendszerportja, és minden futáskor be kell szereznie egyet a rendszertől. .
A forrásportszám hozzárendeléséhez az alkalmazás meghívja a TCP/IP hálózati funkciókat, például a bind()- t, hogy portot kérjen. Az alkalmazás megadhat egy rögzített (kemény kódolt) számot a bind()-hez, ha egy adott portot szeretne kérni, de ez a kérés sikertelen lehet, ha egy másik alkalmazás fut a rendszeren, amely éppen használja azt a portot.
Ezenkívül az alkalmazás megadhatja a 0-s portot a bind()-hez csatlakozási paraméterként. Ez arra készteti az operációs rendszert, hogy automatikusan megkeressen és visszaadjon egy megfelelő elérhető portot a TCP/IP dinamikus portszámtartományon belül.
Az alkalmazás nem kap 0-s portot, hanem valamilyen más dinamikus portszámot. Ennek a programozási konvenciónak az előnye a hatékonyság. Ahelyett, hogy minden alkalmazásnak kódot kellene telepítenie és futtatnia, hogy több portot próbáljon ki, amíg az érvényes portot nem kap, az alkalmazások az operációs rendszerre támaszkodhatnak.
A Unix, a Windows és más operációs rendszerek nem azonosak a 0-s port kezelésében, de ugyanaz az általános konvenció érvényes.
A 0-s port és a hálózatbiztonsági problémák
Az interneten keresztül a 0-s porton figyelő szerverek felé küldött hálózati forgalmat kibertámadók vagy helytelenül programozott alkalmazások generálhatják. A szerver által a 0-s port forgalmára válaszul generált üzenetek segítenek a támadóknak megismerni az adott eszköz viselkedését és a lehetséges hálózati sebezhetőségeket.
Sok internetszolgáltató (ISP) blokkolja a forgalmat a 0-s porton – mind a bejövő, mind a kimenő üzeneteket –, hogy megvédje magát ezektől a visszaélésektől.