Manapság a legtöbb hálózati eszköz, például útválasztó vagy hálózati kapcsoló az IP protokollt használja szabványként a hálózaton keresztüli kommunikációhoz. Az IP protokollban a hálózat minden eszközének egyedi azonosítója van, amelyet IP-címnek neveznek . Ennek legegyszerűbb módja egy rögzített vagy statikus IP-cím konfigurálása .
Mivel a statikus IP-címeknek korlátai vannak, egyes rendszergazdák inkább dinamikus IP-címeket kívánnak használni . A DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) egy protokoll az IP-címek dinamikus hozzárendelésére a hálózathoz csatlakoztatott eszközökhöz. Tehát a DHCP vs statikus IP, mi a különbség? Csatlakozzon a Quantrimang.com oldalhoz , hogy megtalálja a választ a következő cikkben!
Mi az a statikus IP-cím?
A statikus IP-cím az internetszolgáltató által a hálózati eszközökhöz állandóan hozzárendelt cím, amely még az eszköz újraindításakor sem változik. A statikus IP általában két változatban érhető el: IPv4 és IPv6 . A statikus IP-címeket gyakran olyan szerverekhez rendelik, amelyek webhelyeket tárolnak, és e-mail-, VPN- és FTP-szolgáltatásokat nyújtanak. A statikus IP-cím beállításának folyamata során a hálózaton lévő minden eszköznek saját egyedi címe van, és a statikus IP-címet manuálisan kell konfigurálnia. Amikor új eszközök csatlakoznak a hálózathoz, ki kell választania a „kézi” konfigurációs lehetőséget, és meg kell adnia az IP-címet, az alhálózati maszkot, az alapértelmezett átjárót és a DNS-kiszolgálót .
A statikus IP használatának jó példája a webszerver . A számítógépen lévő Windows rendszerben lépjen a START > FUTATÁS menüpontra, írja be a „cmd” parancsot, majd válassza az OK lehetőséget . Ezután írja be a „ping www.google.com” parancsot a Parancssor ablakba , a felület az alábbiak szerint fog megjelenni. A 74.125.127.147 négybájtos szám a www.google.com jelenlegi IP-címe . Ha statikus IP-címről van szó, bármikor csatlakozhat a Google-hoz a statikus IP-cím használatával a webböngészőjében, ha el szeretné érni a Google-t.

A statikus IP egy olyan cím, amelyet az internetszolgáltató véglegesen hozzárendel a hálózati eszközökhöz
Mi az a DHCP?
A statikus IP ellentéte a dinamikus IP-cím. A statikus és dinamikus IP témája heves vita tárgyát képezi számos informatikus. A dinamikus IP-cím olyan cím, amely folyamatosan változik. Dinamikus IP-cím létrehozásához a hálózatnak rendelkeznie kell egy konfigurált és működő DHCP-kiszolgálóval. A DHCP-kiszolgáló egy üres IP-címet rendel a hálózathoz csatlakoztatott összes eszközhöz.
A DHCP az IP-címek dinamikus és automatikus hozzárendelése a fizikai hálózaton lévő hálózati eszközökhöz. Automatikus módot biztosít az IP-címek és egyéb konfigurációs információk hálózaton keresztüli terjesztésére és frissítésére. A DHCP működésének megismeréséhez olvassa el a következő cikket: Mi a DHCP vagy a Dynamic Host Configuration Protocol?
DHCP vs statikus IP: melyik a jobb?

A DHCP népszerűbb választás, mint a statikus IP
A megfelelő IP-cím beállítása elengedhetetlen a hálózaton lévő eszközök közötti kommunikáció kialakításához. Tehát a DHCP és a statikus IP között melyik a jobb? Ezt a kérdést az alábbiakban tárgyaljuk.
A statikus IP lehetővé teszi, hogy a hálózati eszközök mindig ugyanazt az IP-címet használják, a hálózati rendszergazdáknak pedig nyomon kell követniük minden statikusan hozzárendelt eszközt, hogy elkerüljék az adott IP-cím újbóli felhasználását. Mivel a statikus IP kézi beállítást igényel, hálózati problémákat okozhat, ha a TCP/IP alapos ismerete nélkül használja .
Eközben a DHCP egy olyan protokoll, amely segít automatizálni az IP-címek hozzárendelését. A DHCP előnyös a hálózati rendszergazdák számára, mert kiküszöböli az ismétlődő feladatokat, hogy több IP-címet rendeljenek a hálózat minden eszközéhez. Az IP-cím hozzárendelése egy eszközhöz csak 1 percet vesz igénybe, de ha több száz eszközt kell konfigurálnia, az sok időt vesz igénybe. A vezeték nélküli hozzáférési pontok DHCP-t is használnak, így a rendszergazdáknak nem kell manuálisan konfigurálniuk eszközeiket.
A vezeték nélküli hozzáférési pontok esetében általában a felhasználó által definiált dinamikus kötést támogató PoE hálózati kapcsolókat használják az IP-címek kiosztására az egyes összekapcsolt eszközökhöz. Emellett a DHCP-t az teszi vonzóvá, hogy olcsóbb, mint a kisebb karbantartási igényű statikus IP-k. Az alábbi táblázatból könnyen megtalálhatja előnyeiket és hátrányaikat.
IP-cím |
Előny |
Disszidál |
DHCP |
A DHCP nem igényel manuális beállítást a helyi eszközökhöz való csatlakozáshoz vagy a web eléréséhez. |
A DHCP használata esetén fennáll annak a veszélye, hogy valaki egy jogosulatlan DHCP-kiszolgálót injektálhat, és illegális célból behatolhat a hálózatba, vagy kifejezetten engedély nélkül véletlenszerű hozzáférést eredményezhet a hálózathoz. |
statikus IP |
A cím nem változik az idő múlásával, hacsak nem módosítja manuálisan – ez jó webszerverekhez és levelezőszerverekhez. |
A statikus IP-címek drágábbak, mint a dinamikus IP-címek, mivel az internetszolgáltatók gyakran külön díjat számítanak fel a statikus IP-címekért. Ezenkívül további biztonságot és kézi konfigurálást igényel, ami bonyolultabbá teszi, ha több eszközt csatlakoztatnak egymáshoz. |
Következtetést levonni
A DHCP és a statikus IP összehasonlítása után biztos, hogy a legtöbb felhasználó számára a DHCP a népszerűbb választás, mert könnyebben telepíthető és olcsóbb. A statikus IP-cím és a rendelkezésre álló IP-címek kitalálása nagyon bosszantó és időigényes, különösen azok számára, akik nem ismerik a folyamatot.
A statikus IP-cím azonban továbbra is szükséges és hasznos, ha otthoni webhelyet üzemeltet, fájlszerverrel rendelkezik a hálózaton, hálózati nyomtatót használ, vagy ha távolról szeretné elérni számítógépét . Mivel a statikus IP-címek soha nem változnak, más eszközök mindig pontosan tudják, hogyan léphetnek kapcsolatba a statikus IP-címeket használó eszközökkel.